TERÁPIÁS MÓDSZEREK
Egyéni konzultáció:
Mindannyiunkkal előfordul, hogy aktuális életvezetésünkben úgy érezzük, elakadtunk, külső segítségre, új szempontokra lenne szükségünk ahhoz, hogy az adott nehézséggel hatékonyan megküzdjünk. A pszichológiai konzultáció, tanácsadás során a szakember segít, hogy belső erőforrásainkat mobilizáljuk, az adott helyzettel aktívan megküzdjünk. Az egyéni konzultáció általában rövidebb, sokszor időhatáros, egy adott problémára fókuszáló közös munkafolyamat, mely során önismeretünk és problémamegoldási stratégiáink bővülnek, ezáltal újfajta megoldások és utak válnak számunkra elérhetővé.
Alappszichoterápia:
A pszichoterápia a személyiség mélyebb rétegeit megmozgató, intenzív lelki munkán és a terapeutával való terápiás kapcsolaton alapuló eljárás, ami pszichés nehézségek, mentális zavarok (pl. depresszió, szorongás, pánik, fóbiák stb) esetén nyújthat hatékony segítséget. Szakembereink tudományosan megalapozott (evidence based) módszertárral dolgoznak, a munkamódot minden esetben a kliens igényeire szabják. A pszichoterápiás folyamatban a kliens és a terapeuta aktív közös munkájának folyományaként a pszichés nehézségek okai megérthetővé, átdolgozhatóvá válnak, a kliens gondolati- érzelmi világában változások következnek be, amely egy kiegyensúlyozottabb személyes és társas működéshez vezet. A pszichoterápiás folyamat a kliens igényeitől és a probléma jellegétől függően általában hosszabb közös munkafolyamatot jelent. A módszertant tekintve az egyes szakemberek személyes bemutatkozója ad bővebb felvilágosítást.
Gyermek és serdülőterápia:
A gyermekkor maga a folyamatos változás. Minden életkori szakasznak megvannak a maga jellegzetességei és sokszor egy-egy kirívó jellemző vagy „tünet” a teljesen átlagos fejlődés része. Ugyanakkor előfordul, hogy a fejlődés elakadt, a gyermek és a környezete is szenved a fennálló viselkedési vagy érzelmi tünetektől. Ilyen esetben érdemes lehet szakembert felkeresni. A gyermekekkel való munka során nagy hangsúlyt fektetünk a környezet megismerésére, annak jellegzetességeinek feltérképezésére. Sokszor már a szülővel való konzultáció, a vele partneri viszonyban folytatott munka is megoldást jelenthet a fennálló nehézségre. Amikor a gyermek bevonása is szükséges, az ismerkedő alkalmak (diagnosztikus szakasz) után közösen határozzuk meg a munka fókuszát. Egy-egy terápiás foglalkozás, valamint maga a folyamat is változó és egyedi, a gyermek igényeire szabott, interaktív, játékos, a terápiás kapcsolatot mindvégig előtérben tartó. A verbális eszközökön túl alapvető eszköz a játék, a rajz, a bábozás, egyéb gyermekekre szabott pszichológiai módszerek. A gyerekterápiák célja a felnőttéhez hasonló: segítsünk megérteni a tünetek okait, fejlesszük az önismeretet, az érzelmi megértést és szabályozást, ezáltal kiegyensúlyozottabb személyes és társas működéshez segítsük a gyermeket, ahol a tünetre többé „nincs szüksége”. A folyamatban a szülő közreműködése mindvégig alapvető, az egyéni gyerekterápiás alkalmakat időnként beiktatott szülőkonzultációk kísérik.
A serdülőkor átmeneti időszaka konfliktusoktól és nehézségektől terhelt. A családról való leválás, a társkapcsolatok jelentőségének növekedése új kihívásokkal, feladatokkal állítja szembe a fiatalt. Mindez különböző tüneteket eredményezhet. Sokszor a környezet érzi úgy, a serdülőnek segítségre lenne szüksége, máskor a szülő is értetlenül fogadja a gyermek azon kérését, hogy szeretne felkeresni egy szakembert. A munka a serdülő és a terapeuta bizalmi kapcsolatára épül, az alkalmakon ketten vesznek részt, a szülő bevonása elsősorban a serdülő igényei mentén történik. A gyermek- és serdülőterápiákban alkalmazott módszertanokról az egyes szakembereknél tudnak részletesebben tájékozódni.
Család- és párterápia:
A családterápia lényege a rendszerszemlélet, ami azt jelenti, hogy a nehézséggel küzdő személlyel (gyakran a gyermek vagy a serdülő) kapcsolatos nehézségeket egy tágabb kontextusban értelmezzük és kezeljük. A terápia középpontjában a család, illetve a családtagok egymással való kapcsolatai, kapcsolódásai állnak. A családterápia alapfeltevése, hogy az esetlegesen a gyermek viselkedésében kifejeződő probléma az egész rendszer (család) nehézsége, amelyet csak közösen, a szülők, testvérek, adott esetben egyéb családtagok részvételével, közreműködésével, a család belső erőforrásait mozgósítva lehet sikeresen kezelni.
A családterápia során megpróbáljuk feltárni azokat a mögöttes hatótényezőket és folyamatokat, amelyek a gyermek tünetéhez, tüneteihez vezettek, a családi, családtagok közti kommunikáció és interakció változtatásán keresztül pedig segíteni megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, amely fenntartásához már nincs szükség a tünetre. A családterápiában jellemző a terapeuta vagy terapeuták aktivitása, gyakran használunk különböző akciós és szimbolikus terápiás eszközöket, valamint adunk otthon végzendő feladatokat. Egy családterápiás folyamat jellemzően 6-25 alkalomból áll, a probléma természetétől függő gyakorisággal. Az ülések időtartama másfél óra szünettel együtt. A párterápia hasonló elméleti alapokra épülve a párkapcsolatokban jelentkező konfliktusok, elakadások, ismétlődő rossz működésmódok megváltoztatásában, megoldásában nyújt segítséget. A párterápiás folyamat során igyekszünk feltárni azokat a háttértényezőket, amelyek a probléma kialakulásához vezettek, illetve új megoldásokat, viselkedésmódokat, nézőpontokat keresünk, amellyel az erőforrások felszabadíthatók, a kiegyensúlyozott párkapcsolati működés elősegíthető. A párterápiás folyamat struktúrája a családterápiáéhoz hasonló, az ülésekre jellemzően két hetente, másfél órás időtartamban kerül sor. A folyamat alapfeltétele, hogy a pár mindkét tagja motivált legyen a közös munkára. A párterápiás munka során is fontos, hogy mi történik az egyes alkalmak között, így a terapeuta/terapeuták gyakran otthoni feladatokkal is serkentik a folyamatot.
Csoportok, csoportterápiák:
Terápiás központunkban változatos tematikával és módszertannal időről időre újabb csoportokat indítunk. Ezek általában adott probléma vagy téma köré csoportosuló, előre rögzített alkalomszámú folyamatot jelentenek. Az egyes induló csoportokról és részletes jellemzőikről az aktualitások menüpontban tájékozódhat.
További módszereink
Sématerápia
A sématerápia a kognitív terápiák továbbfejlesztéseként létrejött integratív irányzat, ami nagy hangsúlyt fektet az egyes elakadások gyermek, -serdülőkori eredetére, különböző emocionális technikákra, a páciens-terapeuta viszonyra és az ún. maladaptív sémákra. A korai maladaptív sémák jellemzői, hogy kora gyermekkorban adaptívak voltak, segítették az alkalmazkodást, felnőttkorban azonban maladaptív megküzdési stratégiákat aktiválnak. A sématerápia segít páciensnek és terapeutának közösen megérteni a maladaptív sémák okozta visszatérő kellemetlen, nehézségeket, tüneteket okozó viselkedéseket. A változás elérésére a terapeuta széles körből merít technikákat, megjelennek kognitív, affektív, interperszonális, viselkedéses technikák, intervenciók.
Daseinanalízis
A Daseinanalízis egy mélylélektani irályzat, ami főleg az emberi létezés sajátosságaival foglalkozik, a különböző létlehetőségek, hangoltság stb. vizsgálatával. Az irányzat kiindulása a pszichoanalízis, valamint karakteresen megjelenik benne Heidegger filozófiai megközelítése, tőle származik a Dasein kifejezés is, amit ittlétnek, jelenvalólétnek fordíthatunk. A módszer központi módszere a fenomenológiai megközelítés, vagyis a jelenségek önmagukban való vizsgálata, elsődlegesen nem a diagnózisok körül folyik a terápiás munka. A terápiás munkában jellemző az álmokkal történő munka, ahol álomelemzést, álomértelmezést végzünk, miközben a páciens ülő vagy fekvő helyzetben van. Ezek segítségével segítjük a hozzánk fordulókat megtalálni a legautentikusabb énjüket, a legsajátibb lenni tudásuk megtalálását. Heti egyszer-kétszer történik jellemzően a terápia.
Kognitív pszichológiai vizsgálat
6-16 éves kor között rendelőnkben elérhető a gyermekek, serdülők kognitív pszichológiai vizsgálata, mely az általános gondolkodási képességek és a figyelmi képességek felmérését foglalja magában. Ezek a vizsgálatok abban az esetben javasoltak, ha gyermekük nehézségekkel küzd a tanulás terén, pl. teljesítményproblémák, teljesítményszorongás, órai munkában való elakadások, tanulási motiváció hiánya jellemzi, vagy nehézséget jelent az otthoni leckeírás, felkészülés.
Megismerve gyermekük képességeit, az erősségeit és a nehézségeit figyelembe véve tudják támogatni őt tanulmányi előmenetelében, képességei kibontakoztatásában. A vizsgálati eredmények felhasználhatóak a pedagógus-szülő együttműködésben. A vizsgálati eredmények alapján javaslatokat fogalmazunk meg a hatékony tanulástámogatás céljából, szükség esetén további vizsgálatokra teszünk javaslatot (pl. gyógypedagógiai vizsgálat, gyermekpszichiátriai vizsgálat).
Autogén tréning
Az autogén tréning (AT) egy német pszichiáter által kifejlesztett relaxációs módszer, ami alkalmas a test ellazítására, széles körben alkalmazzák a klinikai gyakorlatban. A rendszeres gyakorlás segítségével szabályozhatjuk az autonóm idegrendszerünket, ezáltal képessé válhatunk feloldódni, ellazulni, a koncentrálás és kreativitás fejlesztését is elősegíti.
Az autogén jelentése, hogy a gyakorlás saját erőből merít, saját aktivitást használ fel, a gyakorló maga idézi elő az ellazulás érzését különböző önszuggesztív mondatok segítségével. A fizikai relaxáció és érzelmi nyugalom elősegítése mellett a módszer alkalmas lehet a test egyensúlyi állapotának helyreállítására, gyakran alkalmazható egészségügyi probléma fennállása esetén, de önmagában a stressz csökkentésére is alkalmas. A testi-lelki-szellemi egyensúly fenntartására és megőrzésére, valamint az önismereti munka mélyítésére szintén használható.
A módszer hatékonyan támogatja a testi funkciók normalizálását, érzelmi stressz kezelését (ingerültség, kimerültség), valamint alkalmazható izomfeszülés, különféle légzőszervi rendellenességek, fájdalomra adott reakció, alvászavarok, szorongás fennállásánál kiegészítő kezelésként.
Az autogén tréning egyéni foglalkozásokon és csoportban is elsajátítható. Ahhoz, hogy az AT hatékony legyen, a gyakorlatnak rendszeresen relaxációs választ kell kiváltania, a hatások megtapasztalásához a gyakorlás iránti elkötelezettségre is szükség van.
Hivatkozás:
– Stetter F, Kupper S. Autogenic training: a meta-analysis of clinical outcome studies. Appl Psychophysiol Biofeedback. 2002;27(1):45-98.
– G. Krapf: Az autogén tréning gyakorlata, Springer Hungarica Kiadó, 1992
Kognitív viselkedésterápia
Megismerve gyermekük képességeit, az erősségeit és a nehézségeit figyelembe véve tudják támogatni őt tanulmányi előmenetelében, képességei kibontakoztatásában. A vizsgálati eredmények felhasználhatóak a pedagógus-szülő együttműködésben. A vizsgálati eredmények alapján javaslatokat fogalmazunk meg a hatékony tanulástámogatás céljából, szükség esetén további vizsgálatokra teszünk javaslatot (pl. gyógypedagógiai vizsgálat, gyermekpszichiátriai vizsgálat).
A kognitív terápiák alapját az képezi, hogy a minket érő ingereknek korábbi tapasztalataink szerint adunk jelentést. Ez persze mindenkinél így működik, azonban lehetnek olyan félrecsúszások ebben a jelentésadásban, amik olyan negatív automatikus gondolatokat építenek be, melyek hátráltatnak minket a mindennapi életvitelünkben. A gondolatok tudatos szintjének vizsgálata által, automatikus gondolataink, mélyebb attitűdjeink és hiedelmeink feltárása által eljutunk olyan alap sémákig, melyek meghatározzák énképünket, érzéseinket, és azt is, hogyan érezzük magunkat a minket körülvevő világban.
A terápiás folyamat során a gondolati mintázatunk gyökereinek feltárása mellett fontos részt képez az érzelmeink, viselkedésünk, és testi tüneteink megfigyelése, azonosítása is. Ezek kölcsönösen összefüggenek egymással. A terápia lényege, hogy ezen tényezők mentén beavatkozási pontokat alakítunk ki, a személy pedig olyan eszközkészletet sajátíthat el, ami segítségére lehet, hogy kézbe vegye mentális és érzelmi működése felett az irányítást.
A kognitív terápiák jól használhatóak hangulatzavarok, depresszió, szorongásos problémák, PTSD, kényszeres tünetek, evészavarok, pervazív zavarok, ADHD esetén is.
Gyermekpszichiátriai vizsgálat menete
A legtöbben szorongunk egy-egy vizsgálat előtt. Annak érdekében, hogy ez inkább egy izgatott várakozás lehessen, fontos, hogy a páciensek tudják, mire számítsanak:
- a kivizsgálás a legtöbb esetben 3 alkalomból áll
- a telefonos bejelentkezés során megbeszéljük, hogy a probléma alapján az első alkalomra javasolt-e gyermekkel együtt érkezni, esetleg nélküle lenne-e szerencsés átbeszélni az anamnézist
- az első személyes találkozás alkalmával történik meg a részletes anamnézis felvétel, mely a gyermek születésétől napjainkig, szinte minden részletre kiterjedő az adott probléma szempontjából
- a második alkalommal csak a gyermek vesz részt a vizsgálaton (kivéve a legkisebbeket, ahol természetesen jelen van a szülő is), ahol specifikus játékhelyzetek, játékos teszthelyzetek kerülnek kialakításra
- amennyiben szükséges, folytatódhat a vizsgálat egy következő alkalommal, esetleg valamely társszakma vizsgálatára kerülhet sor, melyet személyes egyeztetek le a kollégával
- a záró alkalommal kerül sor a szülőkkel a probléma részletes átbeszélésére. Ezen az alkalmon megbeszéljük a diagnózis okát, következményeit, kezelési lehetőségeit otthon és a megfelelő szakembernél
- a kivizsgálás természetesen lerövidülhet, amennyiben valaki már rendelkezik diagnózissal, vagy korábban már átesett valamilyen gyermekpszichiátriai vizsgálaton, és az arról készült szakvéleményt a szülő bemutatja